stúdió technika , mikrofon tesztek , zenei szoftverek , zeneszerkesztés , hangszertesztek , személyes tapasztalatok

StudioTech blogja

StudioTech blogja


DI-BOX

2015. május 04. - studiotech


400px-samson-di-box.jpg

Lássuk mi is az a DI-box. Előtte azonban meg kell érteni a különböző kábelek közti különbséget, mivel ez nagyban összefügg a DI-boxokkal (DI=direct inject). Illik tudnunk, hogy két féle kábel/összeköttetés létezik: szimmetrikus (balanced), és aszimmetrikus (unbalanced).

Az asszimetrikust mindenki ismeri; ilyennel kötjük össze hi-(lo-)fi tornyunk egyes elemeit. Ez esetben egy eret használunk a jelnek, egyet pedig a földnek. (ez könnyedén megfigyelhető az RCA kábeleken).

Lássuk a szimmetrikust:

Pár szó az XLR-ről: Az XLR az "extended live return" idegen szavak rövidítése. Lám, a nevében benne van a live szó, tehát nyilván valami köze van (élő) koncertekhez is. És igen! Egy színpadon (csakúgy, mint a stúdióban) sokféle nagyfeszültségű kábel található (világítás, 230V stbstb). Azt már a lelkes olvasók észrevehették, hogy ha egy hagyományos - például egy erősittőt (i2t!) és egy decket összekötő - kábelből több méternyit használnak, a zsinór/drót mindenféle zavart/zajt szed össze, főleg, ha mellette található néhány hálózati kábel. Ez többek között a gonosz mágneses tereknek köszönhető. Technikus emberek rájöttek, hogy ez nagyon nem jó, főleg koncerteken, ahol aztán tényleg megoldhatatlan, hogy a színpaddal szemben lévő keverő és a hangforrás között rövid kábeleket használjunk. Tehát kitalálták a szimmetrikus jeltovábbítást, ami a jobb keverőpultokon már szinte szabvány lett.

Hogy is működik ez? 
Ahhoz, hogy megértsük, emlékezzünk vissza egy kicsit a középiskola harmadikos fizika-anyagára! Tehát harmadik osztály óta tudjuk, hogy két azonos frekvenciájú és amplitúdójú hanghullám összege egy azonos frekvenciájú, ám kétszeres amplitúdójú hullám (hanghullám esetén amplitúdó = hangerő). Ebből következik, hogy egy hullám, és annak ellentétes fázisú (de azonos amplitúdójú) hullámmal való összegzése 0-val egyenlő. Tehát csendet hallunk olyankor, jól. A szimmetrikus összeköttetés ezt a nagyszerű jelenséget használja ki. 

És itt jön képbe a DI-boksz:
Fogjunk tehát egy aszimmetrikus jelet amit beledugunk a DI-boxba. A DI-ban található transzformátor az aszimmetrikus jelet szimmetrikus jellé alakítja (arra most nem térek ki, hogy hogyan). Tehát a bemenet 2 eres (asszimmetrikus) kábel volt, a kimenet pedig 3 eres (szimmetrikus)!

No de mi lehet az a harmadik ér? Az kérem alássan a bemenő jelnek a fázisinvertált mása! Erre azért van szükség, mert ha egy gonosz zavar jelentkezne a szimmetrikus kábelen (ezt a zavart az ábrán egy zöld vonal jelöli), akkor azt a szimmetrikus bemenet utáni transzformátor (ami újból aszimmetrikus jelet állít elő) kiöli. A transzformátor, ami az aszimmetrikus jelet csinálja - úgy működik, hogy kivonja egymásból az XLR kábelen érkező + illetve - jeleket.

Ábránkon jól láthatjuk, hogy a jel íly módon felerősödik, míg a gonosz zavar elpusztul!!! Így több kilóméternyi kábelt húzhatunk gond nélkül. Gyenge jelek (pld. gitár hangszedő) esetén ez fantasztikus dolog!

Egy aszimmetrikus kábellel egy monó jelet tudunk továbbítani. A kábel lehet XLR, vagy 6,3-as sztereó jack (mivel 3 érre van szükségünk). RCA, illetve mono jack nem alkalmazható ilyen összeköttetéshez (mivel ezekben csak egy érpár van). Létezik passzív, illetve aktív DI-boksz, kis doboz, valamint 19"-es rack méretben is. A passzív nem igényel tápfeszültséget (és ezen kívül még sok más előnye van neki). Az aktív DI-boxot táplálhatjuk elemről, fantom-tápról (erről majd később…), vagy 230 voltról. sőt! létezik olyan DI-boksz is, ami benzinnel, vagy PB-gázzal működik (természetesen csak viccelünk…)

Mire jó még a DI-boksz?

- Megszüntethető vele az úgynevezett földhurok. Ennek vesézésébe most nem megyek bele. A lényeg: ha sok eszközt kapcsolunk össze, és búgás jelentkezik a kimeneten, olyankor a földhurokhoz van szerencsénk. Ezt az okozza, hogy a különféle eszközök jelföldje és védőföldje a készülékeket összekötő kábelek földjén keresztül látja egymást. A DI-okban lévő transzformátorok - azon túl, hogy az aszimmetrikus jelet szimmetrikussá alakítják - a jelet galvanikusan izolálják (szétválasztják), ennek köszönhetően megszüntethető a búgás.

- DI-okon van még úgynevezett ground lift, ami a földelést hivatott megszakítani. Ez földhurok esetén szintén jól jöhet. Vigyázat! Mikrofonokat nem szabad ground liftelni!

- A DI-boxok adaptálják az impedanciát. Tehát a bemenetre köthetünk aktív gityót, line-out-ot (pld. cd-játszó line-outját) és a DI-boksz kimenete az erősítő szimmetrikus mikrofonbemenetére kötve nem fog torzítani. A torzításmentes jelhez azonban elképzelhető, hogy használnunk kell a PAD kapcsolót:

- PAD (attenutaion): ez a kapcsoló a bemeneti jelet 10, 20, 40 dB-el csillapítja. A csillapítás mértéke DI-boksz-függő.

- Para out: Ez az UFO magazin olvasóinak kedvenc kimenete; ezen jelentkeznek a paranormális jelenségek! Volt már arra példa, hogy a para out-ból kijövő gömbvillám levágta egy hangmérnök kezét! Sőt! Ha valami a bemenetre van csatlakoztatva, úgy az is megjelenik ezen a kimeneten. (Amit - ki hitte volna! - bemenetként is lehet alkalmazni.) Ez tehát egy bemenettel párhuzamosan kapcsolt aljzat. Ha egyik gitáromat csatlakoztatom az IN bemenetre, a másikat pedig a PARA OUT-ra, akkor megspórolok egy DI boxot. Viszont nem kezelhetem a két hangszert külön-külön sávon. Úgyhogy az ilyen használattól inkább óvakodjunk. Van ám egy nagyon praktikus felhasználási lehetőség. Mégpedig: ha van néhány szabad sáv a multitrack rekorderünkön, a bemikrofonozott gitárerősítőn kívűl felvehetjük a pickupból kijövő jelet is. Ez nagyszerű lehet, ha valami meghatározott sound-ot keresünk, és több féle gitárerősítőn akarjuk kipróbálni a hangszert. Hogy is csináljuk ezt? Íme az ábra:


A passzív DI-boksz nagy előnye, hogy ha kimenetére egy szimmetrikus jelet kapcsolunk, a bemeneten megtaláljuk az aszimmetrikus jelet. Éljen!!! Ez nagyszerű! Ellenben az aktív DI-okon respektálni kell az irányokat, tehát ilyen esetben nehogy eszünkbe jusson a kimenetet bemenetként használni!Lejátszáskor nincs más dolgunk, mint a gitárerősítőket cserélgetni, amíg rá nem találunk a megfelelő hangzásra!

És befejezésül még néhány gyakoribb csatlakozófajta:

- TOSLINK: SPDIF-hez (Sony Philips Digital Interface) optikai kábeleken talaláható ez… (CD-n, MD-n)

- SUB-D: TASCAM szabvány, digitális információt továbbít. TDIF-hez. (Tascam Digital Interface)

- HARTING v. SOCAPEX: wallboxon/stageboxon, jó sok ér csatlakoztatható vele (stagebox = a wallbox színpadi megfelelője)

A kábelek végeit célszerű kis színes cédulákkal megjelölni. Szabvány erre nincsen, ám gyakran használják az ellenállásokon található színeket, így például a 12-es kábel színei: barna/piros.

süti beállítások módosítása