Elsőként az ember, amikor stúdiót szeretne készíteni, felmerül benne pár kérdés "Hogyan is vágjak bele? Mit kell beszerezni hozzá? Mennyibe fog kerülni? stb." Nos, azt tudnunk kel, hogyha jó minőségű felvételeket akarunk készíteni ahhoz bizony mélyen a pénztárcába, kell nyúlni.
Elsőként, ami fontos, hogy válasszunk egy olyan termet, szobát, ami kettő vagy akár három részből áll (elektronikus zene szerkesztéséhez elég egy szoba is vagy akár nagyobb helység). Ami fontos, hogy az egyik nyitott a másik pedig zárt legyen. A nagyobb helységet használhatod dob, gitár, kisebb ütős hangszerek felvételére (célszerű ilyenkor beépíteni egy üveglapot vagy ablakot a két rész közé, hiszen így könnyebben lehet majd kommunikálni a szobában elhelyezkedő egyénnel. Továbbá arról sem kell megfeledkezni, hogy a "snake" vagyis csoportkábel hol fog helyet kapni célszerű egy helyet vágni ennek a falban), a kettő kicsit pedig ének szobának (vocal room) vagy vezérlő helységnek (control room).A szobákat célszerű akusztikai elemekkel ellátni, ugyanis ezek a mély és magas hangokat kellő képpen tudják szabályozni. Létezik belőlük piramis, hullám közismert néven "tojástartó" alakú. A nagyobb szobában ahol a dob és ütős hangszerek felvétele zajlik célszerű a sarkokba basszus csapdákat is alkalmazni a mély hangok elnyelése érdekében. Ha mindezzel megvagy nincs más hátra, mint beszerezned a legfontosabb eszközöket. Hogy mik is ezek? Elsőként a PC-t, vagyis közismertebb néven "gépet". Mint azt tudjuk, kettő platformot különböztetünk meg, az egyik a Windows a másik pedig a Mac.
Mindkét platform alkalmas zenei felvételek készítésére. Ugye azt tudjuk, hogy a Mac jóval drágább, mint egy Windows platform, de a Windowsból is ki lehet hozni ugyanazt még többet, is mint egy Mac-ből. Első opció, amit figyelembe kell venni az a processzor [minimum i5-i7] , alaplap , foglalatok [saját döntés] , háttértár [1TB =1000GB] , memória[8GB-16GB] , videokártya ( ha videót is akarsz szerkeszteni)[Nvidia család , de nekünk zeneszerkesztéshez nem nagyon szükséges] , táp a jó minőségű, túl áram védett, túlfeszültség védett táp nagyon fontos, hiszen ez lesz gépünk szíve], ház Olyan kialakítású házat válasszunk, amiben kényelmesen és praktikusan elférnek az alkatrészek, rendelkezik előlapra kivezethető portokkal, könnyű, jól szigetelt, nem rezonál.] , hűtés [Próbáljunk minél halkabban dolgozni képes hűtőrendszert beépíteni]. Ezen tényezők nagyban befolyásolják a zenei munkánkat. Ha megvásároltuk a nekünk legmegfelelőbb PC-t, akkor nincs más hátra, mint beszerezni egy [kinek mi a szimpatikus] stúdió monitor párt. Kettő variáció van vagy passzív, vagy aktív. Ha kevesebbet akarsz költeni akkor, ajánlom, az aktív monitort mivel itt bele van építve az erősítő, viszont ha neked nem szimpatikus az aktív, akkor vásárolj passzívat, ami nagyobb költségekkel jár. Hiszen ebben nincs beépített erősítő ezt külön végerősítővel kell meghajtani, ami már kicsit költségesebb. Pár márka segítség képpen : Behringer , Alesis , Tannoy , Numark , M-Audio ,Mackie , Monkey Banana , Yamaha. Ha kiválasztottad a neked megfelelőt, akkor nincsen más hátra, mint a következő elemet beszerezni ez pedig a hangkártya. Mindenki döntse el magában, hogy mit szeretne felvenni. Minél nagyobb a kártya annál drágább ez nem csak a márka függvénye, erre egy példa például a dob, ami ugye felület szempontjából 8 - 16 bemenet. Ha te csak egyszerű gitárt vagy akár éneket szeretnél rögzíteni ahhoz elég egy 2-4 sávos kátya is. Viszont ha nagyobb a felület, akkor számolnod kell azzal, hogy nem kis összeget kell beleáldoznod. Tudnod kell, hogy ezek az eszközök kettő féleképpen "csatlakoznak"vagyis platformfüggők. Mint már említettem az elején Windows és Mac-re oszlik minden . A Windows az USB-t szereti a Mac a Firewire-t. Pár márka segítség képpen: M-Audio , Alesis , Tascam , Roland ,Focusrite . Ha ezt megvásároltad a következő elem a MIDI billentyűzet vagy Sampler[dobgép] ( ha van élő hangszered ez elhanyagolható). A MIDI-ről annyit kell tudni, hogy egy jelsorozat, amit vezérelni lehet különféle programokkal. Mégis milyet érdemes venni? Nos ha figyelembe vesszük, léteznek egész úgymond "mini" billentyűzetek amelyek iPad vagy iPhone -ra lettek optimalizálva ugyanis ezek USB-ről veszik fel az áramot, vagyis a készüléket úgymond "szívják". E- fölött érdemes nézelődni. MIDI billentyűzetből egészen 25-88 billentyűs létezik. A standard billentyűzet általában 49-es vagyis, 2 oktávos. Ez bőven elég a stúdió munkák nagy részére. A Sampler Ugyanezt a funkciót tölti be csak annyi különbséggel, hogy nem találhatunk rajta billentyűket. Pár márka segítség képen: M-Audio , Behringer , Akai , Korg , Novation , Roland .
Ha kiválasztottuk a nekünk legmegfelelőbb MIDI billentyűt akkor nincsen más hátra, mint a következő nagyon fontos elemet beszerezni ez pedig a mikrofon.
El kell döntenünk, hogy mire szeretnénk használni. Két típust különböztetünk meg. Az egyik a dinamikus a másik pedig a kondenzátor. A felhasználásuk függ a környezettől, hangszertől .A hangszeres felvételekhez leginkább dinamikusat de aki merész abban az esetben kísérletezhet kondenzátor mikrofonnal is. Ugyanis a dinamikus mikrofon nem veszi fel a háttérzajt vagyis "süket" így könnyebb vele dolgozni. A kondenzátor mikrofont általában ének, cintányér (overhead), vagy zongora felvételnél használnak ahol a lecsengést is belekeverik a mixbe.
Vannak különféle dobmikrofonok is amelyek speciálisan stúdiózási célra vannak kifejlesztve. Magunk is állíthatunk össze szettet, de kaphatóak készen is. [minimum 8 db szükséges]. Pár márka segítség képpen: Audio-Technika , Shure , T.bone , Audix, AKG ,Rode.
-Élőben is jobban szeretnek dinamikus mikrofonokkal dolgozni ugyanis kisebb a gerlyedési küszöbük. Nem kell állandóan a feedback destroyert tekergetni (gerlyedésgátló)-
Ha megtaláltad a neked legmegfelelőbb mikrofont akkor a következő eszköz, amit be kell szerezned az a keverő.
De ez már csak a következő epizódban kerül elmondásra. Köszi hogy velem tartottatok, sziasztok.

Lássuk mi is az a DI-box. Előtte azonban meg kell érteni a különböző kábelek közti különbséget, mivel ez nagyban összefügg a DI-boxokkal (DI=direct inject). Illik tudnunk, hogy két féle kábel/összeköttetés létezik: szimmetrikus (balanced), és aszimmetrikus (unbalanced).

Az asszimetrikust mindenki ismeri; ilyennel kötjük össze hi-(lo-)fi tornyunk egyes elemeit. Ez esetben egy eret használunk a jelnek, egyet pedig a földnek. (ez könnyedén megfigyelhető az RCA kábeleken).

Lássuk a szimmetrikust:

Pár szó az XLR-ről: Az XLR az "extended live return" idegen szavak rövidítése. Lám, a nevében benne van a live szó, tehát nyilván valami köze van (élő) koncertekhez is. És igen! Egy színpadon (csakúgy, mint a stúdióban) sokféle nagyfeszültségű kábel található (világítás, 230V stbstb). Azt már a lelkes olvasók észrevehették, hogy ha egy hagyományos - például egy erősittőt (i2t!) és egy decket összekötő - kábelből több méternyit használnak, a zsinór/drót mindenféle zavart/zajt szed össze, főleg, ha mellette található néhány hálózati kábel. Ez többek között a gonosz mágneses tereknek köszönhető. Technikus emberek rájöttek, hogy ez nagyon nem jó, főleg koncerteken, ahol aztán tényleg megoldhatatlan, hogy a színpaddal szemben lévő keverő és a hangforrás között rövid kábeleket használjunk. Tehát kitalálták a szimmetrikus jeltovábbítást, ami a jobb keverőpultokon már szinte szabvány lett.

Hogy is működik ez? 
Ahhoz, hogy megértsük, emlékezzünk vissza egy kicsit a középiskola harmadikos fizika-anyagára! Tehát harmadik osztály óta tudjuk, hogy két azonos frekvenciájú és amplitúdójú hanghullám összege egy azonos frekvenciájú, ám kétszeres amplitúdójú hullám (hanghullám esetén amplitúdó = hangerő). Ebből következik, hogy egy hullám, és annak ellentétes fázisú (de azonos amplitúdójú) hullámmal való összegzése 0-val egyenlő. Tehát csendet hallunk olyankor, jól. A szimmetrikus összeköttetés ezt a nagyszerű jelenséget használja ki. 

És itt jön képbe a DI-boksz:
Fogjunk tehát egy aszimmetrikus jelet amit beledugunk a DI-boxba. A DI-ban található transzformátor az aszimmetrikus jelet szimmetrikus jellé alakítja (arra most nem térek ki, hogy hogyan). Tehát a bemenet 2 eres (asszimmetrikus) kábel volt, a kimenet pedig 3 eres (szimmetrikus)!

No de mi lehet az a harmadik ér? Az kérem alássan a bemenő jelnek a fázisinvertált mása! Erre azért van szükség, mert ha egy gonosz zavar jelentkezne a szimmetrikus kábelen (ezt a zavart az ábrán egy zöld vonal jelöli), akkor azt a szimmetrikus bemenet utáni transzformátor (ami újból aszimmetrikus jelet állít elő) kiöli. A transzformátor, ami az aszimmetrikus jelet csinálja - úgy működik, hogy kivonja egymásból az XLR kábelen érkező + illetve - jeleket.

Ábránkon jól láthatjuk, hogy a jel íly módon felerősödik, míg a gonosz zavar elpusztul!!! Így több kilóméternyi kábelt húzhatunk gond nélkül. Gyenge jelek (pld. gitár hangszedő) esetén ez fantasztikus dolog!

Egy aszimmetrikus kábellel egy monó jelet tudunk továbbítani. A kábel lehet XLR, vagy 6,3-as sztereó jack (mivel 3 érre van szükségünk). RCA, illetve mono jack nem alkalmazható ilyen összeköttetéshez (mivel ezekben csak egy érpár van). Létezik passzív, illetve aktív DI-boksz, kis doboz, valamint 19"-es rack méretben is. A passzív nem igényel tápfeszültséget (és ezen kívül még sok más előnye van neki). Az aktív DI-boxot táplálhatjuk elemről, fantom-tápról (erről majd később…), vagy 230 voltról. sőt! létezik olyan DI-boksz is, ami benzinnel, vagy PB-gázzal működik (természetesen csak viccelünk…)

Mire jó még a DI-boksz?

- Megszüntethető vele az úgynevezett földhurok. Ennek vesézésébe most nem megyek bele. A lényeg: ha sok eszközt kapcsolunk össze, és búgás jelentkezik a kimeneten, olyankor a földhurokhoz van szerencsénk. Ezt az okozza, hogy a különféle eszközök jelföldje és védőföldje a készülékeket összekötő kábelek földjén keresztül látja egymást. A DI-okban lévő transzformátorok - azon túl, hogy az aszimmetrikus jelet szimmetrikussá alakítják - a jelet galvanikusan izolálják (szétválasztják), ennek köszönhetően megszüntethető a búgás.

- DI-okon van még úgynevezett ground lift, ami a földelést hivatott megszakítani. Ez földhurok esetén szintén jól jöhet. Vigyázat! Mikrofonokat nem szabad ground liftelni!

- A DI-boxok adaptálják az impedanciát. Tehát a bemenetre köthetünk aktív gityót, line-out-ot (pld. cd-játszó line-outját) és a DI-boksz kimenete az erősítő szimmetrikus mikrofonbemenetére kötve nem fog torzítani. A torzításmentes jelhez azonban elképzelhető, hogy használnunk kell a PAD kapcsolót:

- PAD (attenutaion): ez a kapcsoló a bemeneti jelet 10, 20, 40 dB-el csillapítja. A csillapítás mértéke DI-boksz-függő.

- Para out: Ez az UFO magazin olvasóinak kedvenc kimenete; ezen jelentkeznek a paranormális jelenségek! Volt már arra példa, hogy a para out-ból kijövő gömbvillám levágta egy hangmérnök kezét! Sőt! Ha valami a bemenetre van csatlakoztatva, úgy az is megjelenik ezen a kimeneten. (Amit - ki hitte volna! - bemenetként is lehet alkalmazni.) Ez tehát egy bemenettel párhuzamosan kapcsolt aljzat. Ha egyik gitáromat csatlakoztatom az IN bemenetre, a másikat pedig a PARA OUT-ra, akkor megspórolok egy DI boxot. Viszont nem kezelhetem a két hangszert külön-külön sávon. Úgyhogy az ilyen használattól inkább óvakodjunk. Van ám egy nagyon praktikus felhasználási lehetőség. Mégpedig: ha van néhány szabad sáv a multitrack rekorderünkön, a bemikrofonozott gitárerősítőn kívűl felvehetjük a pickupból kijövő jelet is. Ez nagyszerű lehet, ha valami meghatározott sound-ot keresünk, és több féle gitárerősítőn akarjuk kipróbálni a hangszert. Hogy is csináljuk ezt? Íme az ábra:

A passzív DI-boksz nagy előnye, hogy ha kimenetére egy szimmetrikus jelet kapcsolunk, a bemeneten megtaláljuk az aszimmetrikus jelet. Éljen!!! Ez nagyszerű! Ellenben az aktív DI-okon respektálni kell az irányokat, tehát ilyen esetben nehogy eszünkbe jusson a kimenetet bemenetként használni!Lejátszáskor nincs más dolgunk, mint a gitárerősítőket cserélgetni, amíg rá nem találunk a megfelelő hangzásra!

És befejezésül még néhány gyakoribb csatlakozófajta:

- TOSLINK: SPDIF-hez (Sony Philips Digital Interface) optikai kábeleken talaláható ez… (CD-n, MD-n)

- SUB-D: TASCAM szabvány, digitális információt továbbít. TDIF-hez. (Tascam Digital Interface)

- HARTING v. SOCAPEX: wallboxon/stageboxon, jó sok ér csatlakoztatható vele (stagebox = a wallbox színpadi megfelelője)

A kábelek végeit célszerű kis színes cédulákkal megjelölni. Szabvány erre nincsen, ám gyakran használják az ellenállásokon található színeket, így például a 12-es kábel színei: barna/piros.