Akár élő fellépéseken vagy stúdióban előszeretettel alkalmazzák a csoportkábeleket. Lényegében a kábelkötegek egy átláthatóbb, rendezett közegbe kerülnek, ezáltal meggyorsítják a technikusok feladatát. Ez mindössze azért van hogy a színpadtól a keverőpultig ne 20 különböző vezeték gabalyodjon, (sokszor) a közönségen keresztül, hanem így egy kábelbe rendezve, egyszerűbbé válhat a jelátvitel.

Szimmetrikus:
Általában, mikrofonok, gitárok adnak le szimmetrikus jelet. Ennek pl. felvételi felhasználása a legegyszerűbb.

Pl.: Mikrofon -> szimmetrikus, árnyékolt kábel -> felvételi eszköz
Általában XLR csatlakozóval.

Aszimmetrikus:
Általában, billentyűk, gitáreffektek, adnak le aszimmetrikus jelet. Ha aszimmetrikusan dolgozunk, kábel fajtától, hossztól és egyéb tényezőktől függően, előfordulhatnak zajok, torzulások a közvetített jelben.

Így ha egy aszimmetrikus gitár jelet szeretnénk felvenni, szükségünk van egy „DI-Box”-ra ami átalakítja a jelünket szimmetrikusra, hogy onnan a megfelelő kábellel köthessük be a „gitárost”.

A következő részben a monitor hangfalakról lesz szó köszönöm, hogy velem tartottatok! Találkozunk a következő részben. Addig is nyugodtan írjátok, meg miről szeretnétek pontos leírást kapni.

Manapság minden stúdió nélkülözhetetlen eleme egy professzionális DAW (Digital Audio Workstation), amin az utómunkázását , keverést továbbá az effektezést és az egyéb módosításokat végzik. A felvett hangsávokat célszerű csoportokba rendezni (Group) hiszen így könnyebb a sávokkkal dolgozni, továbbá célszerű különböző színnel is jelölni őket (akár a csoportokat vagy a sávokat).

A számítógépünkre menett sávoknál figyelnünk kell arra , hogy minden felvett sávot névell és felülettel lássunk el.
Például "dobsávok mappán belül /1-Nagydob lyuk", "2-nagydob front" "gitárok mappán belül /-Shure SM57 1" , "Sennheiser MD 421" stb.
A sávok behelyezése után elsőként nézük meg hány "felületre" lesz szükségünk. Ezután érdemes létrehozni egy "presetet" amin az egész "projektet" keverni,effektezni továbbá egyéb dolgokat elvégezni lehessen.
Ha ez megvan akkor nincs más hátra mint beállítani a hangszinteket a "fülünkre hallgatva". Néhány VSTi plugint ilyenkor segítségre lehet hívni , mint például a Wawes sorozat CLA -76-os kompresszorát vagy az API-560 Eq modellét. De számtalan plugint alkalmazhatunk még ezen felül ,( a zeneszám szerkezetére is kihathat).
Ezután a sávokat különféle Maximizáló és limitáló effektekkel látjuk el. Ez nagyban meghatározza a dinamikát egy zeneszámban. Ezek után pedig felkerülnek a különféle Eq-k amik szintbe hozzák a projektet. Vannak "pótló" megoldások is melyek igen hasznosak manapság. A népszerű Addactive drums sorozat dobmodelljei közül választhatjuk ki, a nekünk éppen megfelelő hangzást bármely dobtestre. Így lehetőségünk van kicserélni a nem éppen jól "szóló" audio sávot MIDI sávra melyet tranziensekkel határolhatunk be. Ezek után következik a master amivel felerősödik a projekt mindaddig míg gerlyedésponthoz nem ér. Itt lehet beállítani a hangkép szerkezetét is (T-RackS CS sorozat).

Két platformra bontjuk a szekvenszereket (OSX,Windows) , mindemellet kiemelkedő napjainkban kedvelt szoftwer a ProTools ami mindent tartalmaz ami egy modern stúdióba kellhet. Ez a program mindkét platformon elérhető (csak a 10-es verzióig fut Windows rendszereken!).
Népszerűségnek örvendenek még a Sonar , Cubase , Ableton ,Reason, SampliTude sorozat is. Ezek a szekvenszerek a legmodernebb stúdiókban szintúgy megtalálhatóak mint a kimagasló ProTools sorozat.
Vannak különféle programok melyek az Apple termékek elterjedésével népszerűséget örvendenek. Ezek nagyrésze komplett vezérlésre is alkalmas. Sok producer továbbá hangmérnök esküszik ezekre a multimédiás eszközökre.

Viszont a többség analóg eszközökkel dolgozik , mint például a híres Amerikai SignatureSound , Abbey Road stúdió. (Őket gondolom nem kell bemutatni). Viszont szintúgy ProTools szoftwerrel dolgoznak. Érdemes ellátogatni a YouTube csatornájukra hiszen számtalan videó található fent róluk.

A következő részben a csoportkábelekről lesz szó köszönöm, hogy velem tartottatok! Találkozunk a következő részben. Addig is nyugodtan írjátok, meg miről szeretnétek pontos leírást kapni.

Manapság már minden hangstúdióban megtalálható a MIDI billentyűzet. Nem összetévesztendő a szintetizátorral!
A "házilag" felvett szekvenszer programok manapság képesek arra , hogy a MIDI jelet szerkeszthetővé tárják számunkra. Ez nagyon előnyös hiszen, így bármikor tudjuk korrigálni az éppen elcsúszott vagy rossz vonalközben megszólaló hangokat. A MIDI billentyűzetek főbb tulajdonsága , hogy a felvett hangot képesek szekcionálni , vagyis részekre bontani. Továbbá képesek arra is, hogy egy VSTi dobszerelés hangjait billentyűkre osszák szét. Ez akkor is előnyös ha egy éppen akusztikus szerelés dobtestjének hangjait akarjuk pótolni.

Billentyűinek száma alkalmazás szerint változhat, a normál amit a stúdiókban is használnak az 49 billentyűs. De vannak ennél kisebb billentyűk is. A skála amin behatároljuk a MIDI billentyűzeteket az 22-88 billentyűig terjed. De léteznek egészen majdnem tenyérnyi méretűek is.

Például, a Jordan Rudess közreműködésével kifejlesztett iRing (iPad kompatibilis) , ami akár élő fellépéseken is megállja a helyét. Nagy előnyt jelentenek a programozható potméterek és a nyomásérzékeny billentyűk amit általában minden gyártó beépít a modelljeibe.

A mikrofonok nélkülözhetetlenek egy élő fellépésen vagy akár a stúdióban. Mindig legyen szem előtt a minőség,alkalmazási terület, tulajdonságok.

Sok feltaláló próbálkozott egyszerű mikrofon építésével, de az első mikrofont Alexander Graham Bell találta fel.1876 októberében Thomas Edison fedezte fel az első gyakorlatban is alkalmazható szénmikrofont.

Nyomásmikrofon

Felépítésének lényege, hogy a rezgő membrán mögött zárt tér található.Ennek következtében a membránt csak az egyik oldalról érik hanghullámok. Készülhet bármilyen technológiával (Dinamikus, kondenzátor, stb...)

Sebességmikrofon

E mikrofonfajta házának eleje és háta egyaránt nyitott, a membránt mindkét oldalról érik hanghullámok. Az első és hátsó megnyitás közötti távolság következtében a hullámok előbb érik el az első, mint a hátsó oldalt, a membrán két oldala között nyomáskülönbség lép fel. Készülhet bármilyen technológiával (Dinamikus, kondenzátor, stb...)

Szénmikrofon (kontaktmikrofon)

A membrán mozgása ellenállás változást hoz létre. A távbeszélő˗készülékekben nagy tömegben gyártott, olcsó szénmikrofonokat használtak. Elvileg ez egy egyenáramú feszültségforrásra kapcsolt változó ellenállás. Az ellenállás változás a membránra jutó hangnyomás hatására lép fel. A középen elhelyezkedő laza szemcséjű szénporhoz (manapság grafit) két, aranyozott elektróda érintkezik. Az alsó elektróda szigetelten a fémházhoz van erősítve, míg a felső a membránnal együtt mozog. A szénszemcsék közötti átmeneti ellenállás a mozgás ütemében fog változni. Az ellenállás a kitérésnek nem lineáris függvénye, ezért a mikrofon torzítása elég nagy. Széles körű elterjedését az aktív, nagy jelet eredményező működésének köszönheti.

Dinamikus mikrofon

Igen elterjedt típus, népszerűségét jellemzői miatt vívta ki, miszerint nem igényel külön áramellátást, jó tervezés esetén strapabíró, és felhasználási lehetőségei nagyon széles körűek. Nagy hangerejű környezetben, zajban is megállja helyét. A dinamikus mikrofonok lelke egy elektromágneses tekercs. Felépítésében hasonlít a dinamikus hangszóróhoz, vagy a dinamikus fejhallgatóhoz. Egy rugalmas felfüggesztésű műanyag membránhoz kisméretű, gyűrű alakú tekercs van erősítve, amely a hanghullámok hatására a membrán mikroszkopikus rezgést, mozgást végez, a tekerccsel együtt. A gyűrű alakú tekercs állandó mágneses térben mozog, aminek hatására a tekercsben a mozgásállapot változásaival arányos feszültség indukálódik (az elektromágneses indukció elvén). A tekercs végpontjairól az indukált váltakozó feszültség elvezethető és felerősíthető. A dinamikus mikrofon a membrán és a tekercs tehetetlensége miatt igen kis jelfeszültséget szolgáltat, mindössze néhány tized mV˗ot, érzékenysége meglehetősen csekély, így elsősorban hangosítási, illetve közel mikrofonozást igénylő alkalmazásoknál használják (pl. hangosítás, ének˗felvétel, stb.). A mágnes˗kör és a membrán a mikrofonházban helyezkedik el, amelyet elölről védőrács zár le. A zárt ház megnyitásával, a rácsméret alkalmas megválasztásával és még járulékos akusztikus elemek beiktatásával viszonylag szélessávú, de meglehetősen egyenetlen frekvenciamenetű, tetszőleges iránykarakterisztikájú mikrofon alakítható ki.

Kondenzátormikrofon

Nevében is jelzett az átalakítási metódus, a műveletet egy kondenzátor illetve kondenzátorként funkcionáló elem végzi. Az ilyen mikrofonok működéséhez a kapszulát illesztő áramkör miatt áramellátás szükséges. A rögzített hang természetesebb hangzású a dinamikus mikrofonok által rögzítettnél. Az érzékenységük nagyobb, mint a dinamikus mikrofonoknak, ezért gyakran használják nagyobb terek (színpad, zenekar, kórus) hangosításához, de bizonyos esetekben ének vagy hangszer mikrofonként is használják.

Kristálymikrofon

A piezoelektromos hatás elvén alapul. Alapja egy speciális kristály, amelyen két fegyverzetet alakítanak ki. A kristályt mechanikusan terhelve a fegyverzeten feszültségváltozás keletkezik. A keletkezett jel nem terhelhető, impedanciája több megohm is lehet. Ma már alig használják ezeket, stúdiótechnikában pedig egyáltalán nem.

Szalagmikrofon

A szalagmikrofon egy erős mágnesből és a mágnes résében egy 2˗5 mikron vastagságú, 3˗4 mm széles és különböző hosszúságú alumínium˗szalagból áll. Rendkívül érzéketlen mikrofon. Manapság egyre inkább kezd újra elterjedni, mivel nagy hangerejű hangszórók elé is kiválóan alkalmazható. Másrészt pedig ennek a hangátalakítónak is megvan a maga jellegzetes hangzása, és ezért a ma gyártott szalagmikrofonok újabb lehetőségeket nyújtanak a hangmérnököknek.

Csatlakozás

A mikrofonok (professzionális mikrofonok) kimenetén papa XLR-3 csatlakozó van. A kondenzátor mikrofonok vagy XLR-3 csatlakozóval vannak szerelve, vagy egyes karakterisztika váltós készülékek több érintkezős csatlakozóval vannak ellátva, mellyel saját külső tápegységükhöz csatlakoznak. A nem professzionális típusok többnyire TS (6,3 mm-es jack) csatlakozóval vannak ellátva. Az olcsóbb PC mikrofonok általában 3,5 mm-es (mini) monó jack-el csatlakoznak a számítógép hangkártyájához. A drágább PC mikrofonok ugyanekkora sztereó jack-et használnak.

Impedancia

Mint minden elektronikus eszköz, úgy a mikrofon is rendelkezik e tulajdonsággal, melyet kimeneti ellenállásként is emlegethetünk. Általánosságban véve elmondhatjuk, hogy az alacsony impedancia előnyösebb, mint a magasabb értékű. Három csoportba sorolhatjuk a mikrofonokat:

alacsony (200 ohm, vagy annál kisebb),
közepes (200˗10000 ohm között), és
magas (10000 ohm felett) impedanciájú.

A nagy ellenállású eszközök ugyan olcsóbbak, de különösen ügyelni kell esetükben a kábel hosszúságára. Ez rendszerint 5˗10 méter közötti hosszt jelent, ettől eltérő esetben már jelveszteség léphet föl, főként a magasabb frekvenciák tartományában. Mivel nem csak a mikrofon rendelkezik kimeneti ellenállással, hanem a célberendezés is bemeneti ellenállással, így érdemes ehhez igazítani a használt mikrofont. Ha mikrofonunk alacsony impedanciájú, akkor közel azonos vagy magasabb értéket képviselő berendezéshez csatlakoztassuk. Amennyiben mikrofonunk magasabb ellenállású, jelveszteség léphet föl.

Jelszintek

A mikrofonok minimális feszültséget adnak ki magukból működés közben. Ezt az értéket millivoltban mérik, és mikrofonszintűként (Mic level-ként) emlegetik. Ez a jel még gyenge ahhoz, hogy használható legyen a mikrofon, így fel kell erősíteni. Az így kapott jelet vonalszintűnek nevezik (Line level), mely rendszerint 0,775 - 1,55 V közötti névleges feszültségű. E jel előállítása több módon történhet. Ritkán a mikrofonban, beépített erősítő segítségével emelik a megfelelő szintre, vagy különálló mikrofon előerősítőt használnak, azonban gyakoribb, hogy a keverők, illetve azok a berendezések, melyekhez a mikrofon csatlakozik, saját maguk végzik el ezt a jelerősítést.

Karakterisztikák

A mikrofon iránykarakterisztikája adja meg, hogy a mikrofon milyen irányból érzékeny a hangokra.

Egyszerű karakterisztikák

Gömbkarakterisztika

Nyomásmikrofonok. Az ilyen mikrofonok a tér minden irányából közel azonosan érzékelik a hangokat. Jól használható például, amikor asztalnál lévő társaság beszélgetésének a felvételéhez: egy gömbkarakterisztikájú mikrofont az asztal közepére helyezünk. Azonban leginkább környezeti zajok, hangok rögzítésére ideális, hiszen a hang bárhonnan érkezik, az mindenkor rögzítésre kerül. Mozgó forrásból származó hangok esetében is megfelelő lehet. Minimális hátránya, hogy a rögzített hang egységgé alakul, fókuszálatlan formában, így a más˗más irányból érkező hangokat nem lehet elválasztani egymástól. Rádió stúdiókban kerekasztal beszélgetésekhez is kiváló, mivel a teremben lévő összes beszélőt hallani rajta keresztül.

Nyolcas karakterisztika

Sebességmikrofonok. Az ilyen mikrofonok érzékelőjének metszete egy nyolcas számjegyre hasonlító alakot mutat. Ebből adódóan két különböző irányból érkező hangokra érzékeny. Az ilyen mikrofonok leginkább emberi beszéd rögzítésére használhatók. A legtöbb rádió stúdióban használt kondenzátor beszédmikrofon ilyen karakterisztikával is rendelkezik. A nyolcas karakterisztika jellemzője a közeltéri hatás (proximity effect), amelynél a mikrofont közelítve a hangforráshoz, egyre jelentősebb mélyfrekvenciás emelés lép fel.

Összetett karakterisztikák

Vese (kardioid) karakterisztika

A mikrofon érzékelőjének síkbeli metszete szív alakot formál, innen ered az elnevezés is. Főként egy irányból érzékenyek. Mivel a többi irányból kevésbé érzékenyek, jól kiszűrik a külső zajokat.

Szupervese karakterisztika

Nyújtott vese karakterisztikával rendelkeznek. Oldalsó hátsó irányból kicsi az érzékenységük, azonban a hátulról érkezőkre kis mértékben érzékenyek. Jó elhelyezés esetén a színpadon lévő lábmonitorokból érkező jelre emiatt nem érzékenyek, csökkentvén a gerjedés valószínűségét.

Puskamikrofon

A nagyon éles nyalábolású mikrofonokat puskamikrofonoknak nevezik, mert általában nagyobb távolságból a hangforrást „megcélozva” történik a felvétel. Erősen egy irányból veszik a hangot. Használható például erdőben madárhangok felvételére. Ezeknek a mikrofonoknak hosszabb házuk van, oldalán réseléssel, a mikrofon kapszula pedig a cső végén van. A csőben kialakuló irányfüggő hulláminterferencia teszi lehetővé, hogy az oldalról beeső hanghullámokból minél kevesebb jusson el a membránig.

A karakterisztika frekvenciafüggése

A mikrofonok iránykarakterisztikája frekvenciafüggő, ugyanúgy, mint a hangforrás sugárzási karakterisztikája. A karakterisztika nyalábolási szöge (a mikrofon tengelyétől mért szöge) az, amelyen belül a mikrofon érzékenysége, vagyis a leadott feszültség megfelelő nagyságú. Növekvő frekvenciával a nyalábolási szög csökken. Ezért a mikrofonok több, más˗más frekvencián mért karakterisztikával jellemezhetőek.

A mikrofonok frekvencia átvitele térjellemzőktől is függ, mégpedig attól hogy milyen közel van az adott hangforrás a mikrofonhoz. Amikor a membrántól már alig 2 centire van a hangforrás, akkor a közeltéri hatás igen jelentős mértékű mélykiemelést okoz. A következő ábrán egy általános célú Behringer mikrofon karakterisztikája látható, ahol észrevehető, hogy 100Hz környékén 20 dB a jelszint különbség az ideális frekvenciamenethez képest.

A következő részben a szekvenszer programokról lesz szó köszönöm, hogy velem tartottatok! Találkozunk a következő részben. Addig is nyugodtan írjátok, meg miről szeretnétek pontos leírást kapni.

A hangstúdióban fontos szerepet tölt be a fejhallgató erősítő. Ugyanis a feljátszó helységeben és a vezérlő szobában (controol room) történő kommunikálást segíti elő. Az éppen felvett anyagot vagy akár a mankó sávot , egy fejhallgató segítségével tudja hallgatni a zenész. Ez pedig a vezérlő szobában a stúdió monitorokban is megjelenik a könnyebb javítások és effektezések érdekében. Mégpedig úgy , hogy az erősítő csatlakozik a felvételező eszköz bemenetére(PC, hangkártya) és ebből a kimenő jeleket szétosztja a kívánt bemenetekre.

Az fejhallgató erősítőn általában 4 de akár 8 bemenet is elfordulhat . Az utóbbi akkor lehet hasznos ha sok egyén tartózkodik a feljátszó helységben ilyen a "live" felvétel vagyis magyarul az "élő próba". Továbbá a "podcast stúdiókban" (rádió stúdió) ugyanezt az eljárást alkalmazzák. Itt a kérdező vagyis a riporter a stúdióban 2-3 egyénnel akár zenekar tagokkal vagy magánszemélyekkel kommunikál. Minden egyénen egy fejhallgató található amibe a riporter hangját hallják , továbbá a saját magukét. Visszakanyarodván a hangstúdióhoz ez a jelenség az ének felvételeknél jelentkezik , amikor az egyén hallja a saját hangját a mankó feléneklése közben, így jobban tudja korrigálni a hibáit. Az eszközön a bemenetek mellett találhatunk különféle hangszint szabályozó potmétereket is ezek javítják a hangzást az egyén számára. Érdekességképpen a nemkívánt bemeneteket el lehet némítani (mute) vagyis az erősítő nem fog feszültséget sugározni arra a kimenetre így kevesebb lesz a terhelése. A monitoron történő visszahallgatáshoz pedig az (output level) vagyis a kimeneti erősítés is szabályozható. Így akár hangosabb vagy halkabbra is lehet venni a kimeneti jelszintet. Az a jó az ilyen eszközökben , hogy minden csatornát ki lehet küldeni különféle hangforrásra. Ez fontos a "master" szempontjából. Ugyanis sehol sem fog egyformán megszólalni a kapott eredmény.
A hangzásbeli különmbséget az erre kifejlesztett programmal lehet megoldani vagyis master-t kell készíteni. Az eredménynek "rádió barátnak" kell lennie. Vagyis a túlságosan mély és magas hangokat le kell kicsit kompresszálni, akár limitálni. Az így elkészített hanganyagot nagy örömmel fogadják rádió stúdiók, közmédiák, magánszemélyek.
Megemlítettem két fontos dolgot az egyik a kompresszálás a másik pedig a limitálás ez a két dolog nagyban befolyásolja a dinamikáját egy zenszámnak. Fontos tudni , hogy lehet ezeket végezni szoftweresen is illetve manuálisan eszközzel. Az utóbbi költségesebb viszont szebben lehet vele dolgozni. A hangstúdiók többségében ezek rendelkezésre állnak. A saját kezűleg beállított "presetek" sokkal kézenfekvőbbek mint a PC-n. Viszont az előfokok,kompresszorok továbbá a kézenfekvő effektek beállítását végezzük inkább saját kezűleg.

Vannak "VSTi pluginok " melyek a nagyobb amerikai stúdiók modern és egyben régi technológiát alkalmazzák, ilyenek a "Wawes pluginek" amelyeket speciálisan stúdiómérnökök fejlesztettek ki az utómunkás folyamatok elvégzésére. De itt van például az AmpiTube amivel szinte az összes magas árkategóriájú fej(gitár , basszusgitár) és láda(gitár , basszusgitár) modellt szimulálni lehet. Ezen felül léteznek népszerű "dobos pluginek" is mint például az AddactiveDrums vagy akár az EzDrummer sorozat. Ezekkel a programokkal akár a rosszul felvett dobtest hangát is tudjuk pótolni. Mégpedig úgy hogy a sima MIDI csatornára behívjuk a plugint ami az audio sáv "tranzienseit" kijelzi. Ezt a "ratio" növelésével vagy hozzáadásával lehet elérni. Így a program egy MIDI képet alkot az audio sávból így a kapott tranzienst csak át kell sávolni a MIDI szekcióban és kész is a "triggerelt" sound. Ott pedig már a te ízlésed szerint állítod be a nagydobmodelleket és mikrofonozási karakterisztikákat.

Ugyanez a helyzet a rosszul felvett gitár,basszusgitárnál is csak itt az AmliTube-al kell dolgozgatni.
Az effekteket két részre lehet bontani az egyik a digitális a másik pedig a manuális. Mindkettőnek mag van a hátránya és az előnye. Elsőként a digitális effektezésnél a programmal együtt gyárilag telepített vagyis "kontrollált" hangzásvilágot lehet használni , ez azért érdekes mivel a sávokra integrált effektek könnyen változtathatóak és szerkeszthetőek. A manuálisan kézileg vezérelt eszközzel pedig egy beállított hangzást lehet elérni viszont ez abban tér el a digitálistól ,hogy ez nem módosítható olyan könnyen hiszen le van kötve a "sound". Viszont itt a kívánt beállítással játszhat az ember így nincsen szüksége módosításra. Ha mégis, akkor hangzásügyileg a felvételező programmal tud korrigálni.
Tehát a neki megfelelő hangzást beállíthatja. Ezen felül vannak különféle kórus, zengető, flanger, room, disztorziós effektek. Mindegyikük megtalálható akár digitálisan vagy manuálisan. Mindkét típust lehet alkalmazni stúdióban vagy akár élő fellépésen.
A következő részben a MIDI billentyűzetekről és a mikrofonokról lesz szó köszönöm, hogy velem tartottatok! Találkozunk a következő részben. Addig is nyugodtan írjátok, meg miről szeretnétek pontos leírást kapni.

Az előző részben a legfontosabb eszközöket soroltam fel nektek, most viszont ezeknek a működési elvébe is beavatlak titeket.
Elsőként nézzük is meg a keverőt. Nos, el kell döntened, hogy mivel, szeretnél rögzíteni. Mindig gondoljátok át, hogy hány csatornára van szükséged. Ugye ez hangszer függő, tehát vegyük példának a dobot. A felvétel általában 8-12 sávon történik. Ezek a sávok egymástól függetlenek, vagyis külön szekciókra bonthatóak. A nagydob felvétele 2 db erre a célra speciálisan kialakított mikrofonnal történik, az egyik a frontbőrön keresztül a másik pedig az ütőfelülethez közel, ezt még ki szokták egészíteni egy Subkick -el a zsírosabb mélyek kiemelése érdekében.

A pergődob felvétel szintúgy 2 db mikrofonnal történik az egyik az ütőbőr felett, a másik az ütőbőr alatt helyezkedik el, az utóbbi azt a célt szolgálja, hogy a rezó bőr hangját is bele tudják keverni a soundba. Így teltebb lesz a hangzás. A tamoknál pedig könnyebb a helyzet itt elég az 1 db mikrofon felületenként. A cintányérok hangját az Overhead mikrofonok fogják föl. Itt általában 4 db mikrofont használunk, kettő a tányérok fölé 1 db a lábcinre 1 db a ride cinre. Továbbá 2 db room mikrofont is alkalmazunk a térhatás érdekében. De kanyarodjunk vissza az elejéhez, mert kicsit elszaladtunk . A keverővel való rögzítést 2 részre lehet osztani . Az egyik az analóg a másik pedig a digitális felvétel. Az analóg lényegében egy sávban tud rögzíteni itt, léphet fel az a probléma, hogy nem tudunk a sávokhoz hozzáférni, hiszen a felvételt kezelő program automatikusan egy sávvá sűrít össze mindent. De ezt is orvosolni lehet, mégpedig úgy, hogy be kell szereznünk hozzá egy analóg digitális átalakítót, vagyis AD/DA konvertert. Ez az eszköz képes arra, hogy az analóg jelet digitálissá alakítsa. Veszteségmentesen lehet az adott hangjellel dolgozni. Így nem lesznek időbeli eltérések, vagyis kicsi a latency(késés) esélye. A konverter jelét ki kell osztani egy úgynevezett ADAT egységre, amely a sávokat részekre bontva szerkeszthetővé teszi. A digitális pultok esetében, amelyek már rendelkeznek USB csatlakozóval, jóval könnyebb dolgunk van, hiszen egy kábel segítségével a kívánt felvételi anyagot több sávra oszthatjuk szét.
Ezek manapság már elérhető árkategóriában is kaphatóak. Főként a Behringernek az X32 sorozata, amely már iPhone dokkolóval is rendelkezik, kívántképpen alkalmas zenei produkciók késztésére. A hangkártyák 4-8 sávig terjednek. Ezek többségét rackes kivitelben gyártják [1U magas 19" széles]. Itt nem kell, AD/DA konvertert alkalmaznunk, hiszen a kártya magába foglalja mindezt. Alacsony zajszintű és mindamellett, hogy a rackbe ahol effektek és elő fokok vannak, könnyen lehet csatlakoztatni egymáshoz őket akár kisebb kábelek segítségével. Funkcióit tekintve beépített fantomtáp [+48V] akár mind a 8 csatornán, vonalbemenetek, monitor kimenet, füles kimenet továbbá az USB csatlakozó található rajta. A felvett anyagot a kívánt sávokra osztja szét mindezt veszteségmentesen.
A következő részben a fejhallgató erősítőkről és az effektezésről lesz szó köszönöm, hogy velem tartottatok! Találkozunk a következő részben. Addig is nyugodtan írjátok, meg miről szeretnétek pontos leírást kapni.

Mi kell egy jó ének fevételhez?

A legfontosabb a pop filter továbbá egy jó minőségű kondenzátor stúdió mikrofon.
Ha ez megvan elsőként kell egy jó előfok, minimun 2 csatornás legyen . Ajánlom az alábbi Behringer Ultragain Pro MIC2200 - előfokot. Ami kelleni fog még az egy kompresszor. Én az alábbi típust ajánlom DBX 266XS . Az öszekötéshez Stereo kábelt kell használni. Így be kell szereznetek 2 db TRS kábelt (Stereo Jack). Ezután szükség lesz egy sima XLR-XLR kábere is, amellyel majd a mikrofont csatlakoztatod a kompresszorra.
Akkor vágjunk bele.

Az összekötési folyamat a következő:
1. XLR kábelt bedugom a Behringer Ultragain Pro MIC2200 (channel 1) előfokba (input)
2. Ezután rácsatlakoztatom a mikrofont.
3. TRS kábelt bedugom a Behringer Ultragain Pro MIC2200 előfok (channel 1) (output) foglalatába
4. Ezután a kábel másik végét csatlakoztatom a kompresszor első bemenetére (input)
5. A másik TRS kábelt csatlakoztatom a kompresszor első bemenetén lévő (outputra)
6. Ezután a kábel másik végét csatlakoztatom a hangkártya tetszőleges bemenetére pl.: 4.bemenet
7. A hangkártyán és a kompresszoron beállítom a mikrofon jelerősségét.
8. Kész!

Ezután már csak a felvételt kezelő programban kell beállítani a nekünk megfelelő hangszintet. 

Néhány évvel ezelőtt még jobban bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe, ha megfelelő teljesítményű PC-t szerettünk volna összerakni. Szerencsére mára a megfizethető áru erős hardverek utolérték a zenei szoftverek igényeit. Ráadásul már szinte mindenki rendelkezik annyi affinitással, hogy különösebb erőfeszítés nélkül saját maga tudja gépét összeépíteni a céljainak megfelelő, válogatott alkatrészekből.

Nézzük végig, mit is vegyünk figyelembe az alkotóelemek kiválasztásánál:

1. Processzor:
Ennek kiválasztása predesztinálja alaplapunk fajtáját is, ezért érdemes ezzel kezdeni. A két nagy gyártó közül régebben sokan az Intel-t tartották alkalmasabbnak zenei munkaállomások építéséhez és előszeretettel hivatkoztak megbízhatóságára és nagyobb terhelhetőségére az AMD-vel szemben. Jómagam régóta áttértem az utóbbi gyártó termékeire, ennek oka pusztán az, hogy az azonos névleges teljesítményű processzorokat összemérve az AMD jóval kedvezőbb áron kínálja azokat.
Lehetőleg a legújabb foglalattal rendelkező családból válasszunk, így ha a későbbiekben mégis szükségesnek érezzük, nagyobb eséllyel tudunk erősebb processzorra váltani. Nem kell a csúcskategóriában keresgélni, viszont az irodai használatra szánt olcsó processzorok nem elegendőek. Ezért jelenleg egy középkategóriás 4 fizikai magos, 3 GHz körül ketyegő modell ajánlott. Az összehasonlítást és választást segíthetik benchmark eredmények is. Hasznos lehet például a következő linken elérhető táblázatnak a megvizsgálása, amiből kiderül, jelenleg mit tudnak az éllovasok és ezekhez képest hol helyezkedik el az a processzor, ami a mi költségvetésünkbe belefér. Minél magasabb pontszámot látunk egy típus mellett, elviekben annál nagyobb teljesítményre lehet képes.

2. Alaplap:
Ha dűlőre jutottunk a processzort illetően, válasszunk annak foglalatához illő, megfelelő chipset- tel szerelt lapot. Mostanság eléggé elszaporodtak a kisebb méretű microATX lapok. Ne ilyet vegyünk, maradjunk a régi ATX méretnél! Egyszerűen azért, mert nem fog minden szükséges elem beleférni, és szerelni is őrület a hatalmas, mindenhová türemkedő kábelkötegek között, amivel a szellőzés lehetőségét is erősen korlátozzuk.
Nézzük meg, mi az utóbbi időben legelterjedtebb memóriatípus, ahhoz illő lapot válasszunk, ellenőrizzük, hány GB RAM-ot tud kezelni. Előre gondolva ne vegyünk olyat, ami nem bővíthető legalább 16 GB-ig!

Foglalatok:
PCIe
- ez kelleni fog a videó kártyához, illetve az is előfordulhat, hogy a hangkártyánkhoz, amennyiben belső hangkártyát választunk, ekkor 2 db-ra lesz szükségünk.
Csatlakozók:
SATA II/III
- ezekből összesen 2-3 db elég.
Portok:
Firewire
- ma már elvétve találunk olyan lapot, amire illesztettek ilyet, az pedig általában magasabb árfekvésű. Erre akkor lehet szükség, ha ilyen csatolóval rendelkező hangkártyához jutunk. Erre elég nagy esély van, ugyanis a használtpiacon, jó áron lehet beszerezni nagyon jó minőségű régebbi gyártmány Firewire kártyákat. Ezt általában helyettesíthetjük az egyik PCIe foglalatba illeszthető átalakítóval is.
USB 2.0/3.0
- ebből legyen minél több, hogy ne kelljen HUB-ot csatolni. A legtöbb külső hangkártya 2.0 illesztésű, de ki tudja, egyszer talán neves gyártók is áttérnek 3.0-ra. Mindenesetre, ha valamikor szeretnénk használni külső adattárolót, az USB 3.0 erre az ideális.

3. Memória:
Indulásnak 8GB-ot javaslok. Ez lehet 1x8GB, vagy párba válogatott 2x4GB. Ennél több azoknak kellhet, akik hatalmas méretű hangminta könyvtárakat használnak megannyi sávon, illetve akik nem kizárólag zenélésre használják gépüket. Ha valaki úgy érzi, nagy ívű filmzenekészítésben éli ki magát és tovább bővít, azt lehetőleg ugyanolyan típussal tegye. Érdekes egyébként, hogy ha megjelenik egy újféle memóriatípus, a régi, már nem gyártott modelleknek nagyon felmegy az ára. Ezért érdemes már először bespájzolni. Hosszútávra 1600 MHz-től felfelé gondolkodjunk.

4. Háttértárolók:
Gondolkodjunk el a mostanában elterjedt SSD (Solid State Drive) meghajtó használatán! Ez a szokásos mechanikus HDD-kel ellentétben teljesen hangtalan és nem hevíti fel gépünket. Erre érdemes telepíteni operációs rendszerünket, DAW programunkat és pluginjeinket. Elképesztő olvasási sebességének köszönhetően rendszerünk és projektjeink villámgyorsan betöltődnek majd. Ha elég nagy tárolókapacitásút választunk, ide pakolhatjuk hangmintáinkat is, így azok betöltődésére sem kell majd perceket várnunk. Viszont tartsuk szem előtt, hogy teljes tárolókapacitásának csak 70-80%-át használjuk! SSD-vel sokkal jobban kihasználhatjuk processzorunk és memóriánk teljesítő képességét.
Írásra (a felvett illetve lekevert WAV fájljaink tárolására) viszont használjuk a megszokott HDD-t. Általánosságban elmondható, minél nagyobb a forgási sebessége és gyorsító tára (cache), annál jobb.

5. Videokártya:
Az alaplapokra vagy a processzorokba általában integrálnak videó vezérlőt, ennek használatával viszont értékes erőforrásokat rabolunk. Ezért célszerű külön processzorral, hűtéssel és memóriával rendelkező videokártyát használni. Nincs szükségünk a játékokra specializált legbrutálisabb kártyára, jelenleg a legolcsóbbak is számunkra elegendő erőforrással rendelkeznek. Érdemes megfontolni, hogy passzív hűtésest vegyünk, így egy zajforrással (hűtőventillátor) kevesebb.

6. Táp:
Ha valamennyi alkatrészt kiválasztottuk, azok szükségleteit összeadva ki kell számolnunk, milyen teljesítményű tápra lesz szükségünk a megfelelő energiaellátáshoz. A kapott értékhez adjunk hozzá még 10-20%-ot a biztonság kedvéért. A jó minőségű, túl áram védett, túlfeszültség védett táp nagyon fontos, hiszen ez lesz gépünk szíve.

7. Ház:
Olyan kialakítású házat válasszunk, amiben kényelmesen és praktikusan elférnek az alkatrészek, rendelkezik előlapra kivezethető portokkal, könnyű, jól szigetelt, nem rezonál.

8. Hűtés:
Próbáljunk minél halkabban dolgozni képes hűtőrendszert beépíteni. A legolcsóbb továbbra is a szokásos aktív hűtőventillátoros kialakítás, szerencsére ezekből is kapható nagyon alacsony zajszinten működni képes változat. Válasszuk ezeket!

Ha összeépítettük PC-nket, optimalizáljuk az alábbiakat figyelembe véve:

A BIOS-ban tiltsuk le az integrált alaplapi hangkártyát, és lehetőleg csak a csatlakoztatott stúdió hangkártyánkat használjuk.
Ugyanígy járjunk el az integrált videó vezérlővel is.
Ha lehetőségünk van videokártyánkhoz 2 db monitort csatlakoztatni, használjuk ki! 2 monitor használata rendkívül meg fogja könnyíteni a dolgunkat, ugyanis rá fogunk jönni, bármekkora képátlójú kijelzőnk is van, 1 db sokszor kevés felületet nyújt a hatékony munkához.
A hűtő ventillátorokat állítsuk csendes módra, csak akkor kapcsoljanak magasabb fordulatszámra, ha tényleg szükség van rá. Elképzelhető, hogy processzorunk gyári hűtője nem elég hatékony és nagyon hangos, ilyenkor érdemes ezt jobb minőségűre cserélni.
Az ma már nem kérdés, hogy operációs rendszernek 64 bites architektúrával rendelkezőt válasszunk. Ha nem ruházunk be SSD meghajtóra, akkor is érdemes a rendszert és a tárat 2 külön HDD-n elhelyezni. A zenei projektekhez használt operációs rendszerünkbe lehetőleg ne telepítsünk egyéb programokat, csak amire munkánkhoz feltétlenül szükség van. Sokan tanácsolják, hogy internetezésre is másik partícióra telepített oprendszert használjunk, ezt személy szerint nem tartom kivitelezhetőnek. Így aztán továbbra is szükségünk lesz tűzfalra és/vagy vírusirtóra.
Operációs rendszerünk beállítási lehetőségeit használva kapcsoljuk ki valamennyi rendszerüzenethezhez kapcsolódó hangot. Ezek általában nagyon kis bitrátájúak és mintavételezési frekvenciájúak, amik a legváratlanabb pillanatban szólalhatnak meg és összezavarhatják hangkártyánkat.
A háttérben lehetőleg ne fussanak szükségtelen programok, amik lassíthatják a rendszert. Tiltsunk le mindenféle automatikus frissítést, lehetőleg soha ne találkozzunk felugró ablakokkal. Általában a legrosszabbkor, felvétel közben jelennek meg és vonják magukra a rendszer figyelmét.
Ha USB-s hangkártyát használunk, soha ne illesszünk egyik porthoz sem USB hub-ot. Ez általában nagyon instabillá teszi az USB vezérlőt.
USB 2.0-ás hangkártyánkat ne illesszük 3.0-ás portba!
DAW szoftverek közül feltelepíthetünk több félét, 32 és 64 bitest is. Kísérletezzünk bátran, figyeljük meg, mi mennyire stabilan működik együtt rendszerünkkel, hogyan teljesítenek benne kedvenc pluginjeink, majd válasszuk a nekünk leginkább tetszőt! Ha 64 biten nem működik minden megfelelően, de 32 biten stabil, maradjunk ennél! Bizonyos DAW szoftverekben beállíthatjuk, hogy a nagy memóriaigényű VSTi-k dedikált módban, a programon kívül fussanak, így 32 biten is kihasználhatjuk RAM-unkat.
A megfelelően összeállított és optimalizált számítógép sokáig lesz majd társunk a zenekészítésben. Nagyon fontos, hogy mindig nyugodtan, bizalommal tudjunk leülni mellé és ne a hajunkat tépjük a megannyi hibaüzenettől és rendszer összeomlástól feldühödötten. Nem megfelelően felkészített gépet használva sok értékes időnk veszhet el, nem is beszélve zenei projektjeinkről, ezért gondoljuk végig, pontosan mik is az igényeink és mindig válasszuk a lehetőségeinkhez képest legjobb, legmegbízhatóbb termékeket!

Elsőként az ember, amikor stúdiót szeretne készíteni, felmerül benne pár kérdés "Hogyan is vágjak bele? Mit kell beszerezni hozzá? Mennyibe fog kerülni? stb." Nos, azt tudnunk kel, hogyha jó minőségű felvételeket akarunk készíteni ahhoz bizony mélyen a pénztárcába, kell nyúlni.
Elsőként, ami fontos, hogy válasszunk egy olyan termet, szobát, ami kettő vagy akár három részből áll (elektronikus zene szerkesztéséhez elég egy szoba is vagy akár nagyobb helység). Ami fontos, hogy az egyik nyitott a másik pedig zárt legyen. A nagyobb helységet használhatod dob, gitár, kisebb ütős hangszerek felvételére (célszerű ilyenkor beépíteni egy üveglapot vagy ablakot a két rész közé, hiszen így könnyebben lehet majd kommunikálni a szobában elhelyezkedő egyénnel. Továbbá arról sem kell megfeledkezni, hogy a "snake" vagyis csoportkábel hol fog helyet kapni célszerű egy helyet vágni ennek a falban), a kettő kicsit pedig ének szobának (vocal room) vagy vezérlő helységnek (control room).A szobákat célszerű akusztikai elemekkel ellátni, ugyanis ezek a mély és magas hangokat kellő képpen tudják szabályozni. Létezik belőlük piramis, hullám közismert néven "tojástartó" alakú. A nagyobb szobában ahol a dob és ütős hangszerek felvétele zajlik célszerű a sarkokba basszus csapdákat is alkalmazni a mély hangok elnyelése érdekében. Ha mindezzel megvagy nincs más hátra, mint beszerezned a legfontosabb eszközöket. Hogy mik is ezek? Elsőként a PC-t, vagyis közismertebb néven "gépet". Mint azt tudjuk, kettő platformot különböztetünk meg, az egyik a Windows a másik pedig a Mac.
Mindkét platform alkalmas zenei felvételek készítésére. Ugye azt tudjuk, hogy a Mac jóval drágább, mint egy Windows platform, de a Windowsból is ki lehet hozni ugyanazt még többet, is mint egy Mac-ből. Első opció, amit figyelembe kell venni az a processzor [minimum i5-i7] , alaplap , foglalatok [saját döntés] , háttértár [1TB =1000GB] , memória[8GB-16GB] , videokártya ( ha videót is akarsz szerkeszteni)[Nvidia család , de nekünk zeneszerkesztéshez nem nagyon szükséges] , táp a jó minőségű, túl áram védett, túlfeszültség védett táp nagyon fontos, hiszen ez lesz gépünk szíve], ház Olyan kialakítású házat válasszunk, amiben kényelmesen és praktikusan elférnek az alkatrészek, rendelkezik előlapra kivezethető portokkal, könnyű, jól szigetelt, nem rezonál.] , hűtés [Próbáljunk minél halkabban dolgozni képes hűtőrendszert beépíteni]. Ezen tényezők nagyban befolyásolják a zenei munkánkat. Ha megvásároltuk a nekünk legmegfelelőbb PC-t, akkor nincs más hátra, mint beszerezni egy [kinek mi a szimpatikus] stúdió monitor párt. Kettő variáció van vagy passzív, vagy aktív. Ha kevesebbet akarsz költeni akkor, ajánlom, az aktív monitort mivel itt bele van építve az erősítő, viszont ha neked nem szimpatikus az aktív, akkor vásárolj passzívat, ami nagyobb költségekkel jár. Hiszen ebben nincs beépített erősítő ezt külön végerősítővel kell meghajtani, ami már kicsit költségesebb. Pár márka segítség képpen : Behringer , Alesis , Tannoy , Numark , M-Audio ,Mackie , Monkey Banana , Yamaha. Ha kiválasztottad a neked megfelelőt, akkor nincsen más hátra, mint a következő elemet beszerezni ez pedig a hangkártya. Mindenki döntse el magában, hogy mit szeretne felvenni. Minél nagyobb a kártya annál drágább ez nem csak a márka függvénye, erre egy példa például a dob, ami ugye felület szempontjából 8 - 16 bemenet. Ha te csak egyszerű gitárt vagy akár éneket szeretnél rögzíteni ahhoz elég egy 2-4 sávos kátya is. Viszont ha nagyobb a felület, akkor számolnod kell azzal, hogy nem kis összeget kell beleáldoznod. Tudnod kell, hogy ezek az eszközök kettő féleképpen "csatlakoznak"vagyis platformfüggők. Mint már említettem az elején Windows és Mac-re oszlik minden . A Windows az USB-t szereti a Mac a Firewire-t. Pár márka segítség képpen: M-Audio , Alesis , Tascam , Roland ,Focusrite . Ha ezt megvásároltad a következő elem a MIDI billentyűzet vagy Sampler[dobgép] ( ha van élő hangszered ez elhanyagolható). A MIDI-ről annyit kell tudni, hogy egy jelsorozat, amit vezérelni lehet különféle programokkal. Mégis milyet érdemes venni? Nos ha figyelembe vesszük, léteznek egész úgymond "mini" billentyűzetek amelyek iPad vagy iPhone -ra lettek optimalizálva ugyanis ezek USB-ről veszik fel az áramot, vagyis a készüléket úgymond "szívják". E- fölött érdemes nézelődni. MIDI billentyűzetből egészen 25-88 billentyűs létezik. A standard billentyűzet általában 49-es vagyis, 2 oktávos. Ez bőven elég a stúdió munkák nagy részére. A Sampler Ugyanezt a funkciót tölti be csak annyi különbséggel, hogy nem találhatunk rajta billentyűket. Pár márka segítség képen: M-Audio , Behringer , Akai , Korg , Novation , Roland .
Ha kiválasztottuk a nekünk legmegfelelőbb MIDI billentyűt akkor nincsen más hátra, mint a következő nagyon fontos elemet beszerezni ez pedig a mikrofon.
El kell döntenünk, hogy mire szeretnénk használni. Két típust különböztetünk meg. Az egyik a dinamikus a másik pedig a kondenzátor. A felhasználásuk függ a környezettől, hangszertől .A hangszeres felvételekhez leginkább dinamikusat de aki merész abban az esetben kísérletezhet kondenzátor mikrofonnal is. Ugyanis a dinamikus mikrofon nem veszi fel a háttérzajt vagyis "süket" így könnyebb vele dolgozni. A kondenzátor mikrofont általában ének, cintányér (overhead), vagy zongora felvételnél használnak ahol a lecsengést is belekeverik a mixbe.
Vannak különféle dobmikrofonok is amelyek speciálisan stúdiózási célra vannak kifejlesztve. Magunk is állíthatunk össze szettet, de kaphatóak készen is. [minimum 8 db szükséges]. Pár márka segítség képpen: Audio-Technika , Shure , T.bone , Audix, AKG ,Rode.
-Élőben is jobban szeretnek dinamikus mikrofonokkal dolgozni ugyanis kisebb a gerlyedési küszöbük. Nem kell állandóan a feedback destroyert tekergetni (gerlyedésgátló)-
Ha megtaláltad a neked legmegfelelőbb mikrofont akkor a következő eszköz, amit be kell szerezned az a keverő.
De ez már csak a következő epizódban kerül elmondásra. Köszi hogy velem tartottatok, sziasztok.

A tab egy programozott jelsorozat amit az erre tervezett programmal meg lehet nyitni.Amikor a program megnyitotta a kívánt fájlt akkor az grafikus kottaképet fog kirajzolni. Ez viszont nagy előny , könnyen lehet így tanulni bármilyen zeneszámot.

Milyen hangszerek vannak "tab" formában?
Általában a zenei hangszereknek a többsége megtalálható tab formában, bizonyos oldalakon.
A legismertebb program amivel a tab fájlokat be tudjuk játszani az a Guitar Pro 5 vagy 6 .
Mindkét program az internetről letölthető ajánlatos torrenttel dolgozni hiszen nem egy kis méretű fájlról van szó.

Mi is készíthetünk tabot a saját dalunkból?
Igen természetesen. A Guitar Pro bármelyik verziója képes arra , hogy saját dalt írjunk.
A kezelőfelület letisztult mindkét program esetében így könnyebben lehet dolgozgatni vele.

A Guitar Pro egy tabulatúrákat kezelő számítógépes program, amely beépített MIDI-szerkesztővel, lejátszóval, metronómmal és egyéb zenészeknek szánt eszközökkel rendelkezik. Microsoft Windows, Mac OS X és Ubuntu operációs rendszereken fut. A programot a francia Arobas Music fejleszti.
A szoftver több hangszert tud kezelni külön hangsávokon, amelyek kottán és tabulatúrán is megjelennek a képernyőn. A tabulatúrákat meg is lehet hallgatni, így együtt lehet játszani a dalokat a számítógéppel. A hangsávokat el lehet némítani, vagy be lehet állítani, hogy csak egy bizonyos sáv szóljon. A hangsávok hangerejét és egyéb tulajdonságait is lehet állítani. A 4-es és annál újabb verziójú kiadásokban egy billentyűzet segítségével a zongoristák bevihetik a zenéjüket a számítógépbe. A program képes MIDI fájlok és plain text formátumban írt tabulatúrák importálására is.

A Guitar Pro MIDI formátumban játssza le a tabulatúrákat. Az 5-ös verzióban emellett a "Realistic Sound Engine" segítségével jó minőségű, előre felvett hangmintákat is lehet használni, amellyel életszerűbb hangzást lehet elérni.

A Guitar Pro-val szerkesztett fájlokat GP6, GP5, GP4 és GP3 formátumban lehet elmenteni, a verziószámtól függően. Számos weboldalon lehet ilyen fájlokat letölteni ingyen, amelyek underground és népszerű előadók számait is felölelik. Néhány oldalt azonban be kellett zárni szerzői jogi problémák miatt. A Guitar Pro újabb változatai megnyitják a régebbiekkel készített fájlokat, a régi verziók azonban nem kompatibilisek az új fájlokkal.

Oldalajánló:
http://gitartab.hu/hu/
Angol oldalak:
http://www.ultimate-guitar.com/
http://www.911tabs.com/guitar_tabs/

Legutóbbi videó interjújában kifejtette,hogy folyamatosan 2 pergőtípust cserélget. Ezért érett meg benne az elhatározás, hogy Sonor endorser lévén megkeresse a dobmárka konstruktőreit. Segítségükkel 2010 elején kifejlesztették saját modelljét, amely meglepő módon a „Benny Greb Signature” nevet viseli. A modellnek több említésre méltó tulajdonsága van. A test beech, azaz bükkfából készült (ezzel a fával már a Sonor SQ2 elnevezésû doboknál is kísérleteztek, valamint maga Greb is ezt részesíti előnyben meleg, széles zenei skálán mozgó hangja, könnyű hangolhatósága miatt).

És most jön az, amitől ez a modell a signature besorolást kapta: Greb kihangsúlyozta azt, hogy két pergő helyett szeretett volna egy univerzálisat, olyat, ami mind az 5-ös, mind a 6,5-es mélységû pergők hangtulajdonságait magában foglalja. Így született meg a speciális 5,75”- os mélység. Így a dob 13x5,75-ös méretû. A test falvastagsága igen vékony, mindössze 5 mm. Külsô borítása pedig Greb dizájnt kapott: egy vékony „Scandinavian” birch (hárs) borítás szépen lakkozva teszi természetessé és elegánssá a dobot. Persze elmaradhatatlan a Benny Greb aláírás, és egy pofás fekete gumicsík is helyet kapott a test közepén. A káva is 2,3 mm-es 8 lyukú öntvény (Powerhoops), alul-felül. A dob Sonor by Remo bôrökkel van felszerelve, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy felül egy Ambassadorszerû ütôbôr, alulra pedig egy Amb. Hazy került 18 húros sodronnyal. A dob valóban könnyen hangolható, és egészen a mély tónustól a magas hangtartományig sok mindent ki lehet belőle hozni. Szinte minden mûfajban megállja a helyét. Az áráról egyelőre nem sokat
tudni, Magyarországon pedig még nem kapható.

Összefoglalva: 13”x5.75” (5 mm) Beech Shell Scandinavian Birch külsô borítás/ 2.3 mm Powerhoops kávák/ REMO bőrök alul-felül Soundwire sodrony/ Tune-safe húr-váltó

Figura Dávid nyomán