stúdió technika , mikrofon tesztek , zenei szoftverek , zeneszerkesztés , hangszertesztek , személyes tapasztalatok

StudioTech blogja

StudioTech blogja


Házi stúdió létrehozása 5. rész [Szekvenszer programok és a keverés(demo)]:

2016. február 27. - studiotech

Manapság minden stúdió nélkülözhetetlen eleme egy professzionális DAW (Digital Audio Workstation), amin az utómunkázását , keverést továbbá az effektezést és az egyéb módosításokat végzik. A felvett hangsávokat célszerű csoportokba rendezni (Group) hiszen így könnyebb a sávokkkal dolgozni, továbbá célszerű különböző színnel is jelölni őket (akár a csoportokat vagy a sávokat).

pro-tools-12.jpgA számítógépünkre menett sávoknál figyelnünk kell arra , hogy minden felvett sávot névell és felülettel lássunk el.
Például "dobsávok mappán belül /1-Nagydob lyuk", "2-nagydob front" "gitárok mappán belül /-Shure SM57 1" , "Sennheiser MD 421" stb.
A sávok behelyezése után elsőként nézük meg hány "felületre" lesz szükségünk. Ezután érdemes létrehozni egy "presetet" amin az egész "projektet" keverni,effektezni továbbá egyéb dolgokat elvégezni lehessen.
1176ln_front_hq-631x130.jpgHa ez megvan akkor nincs más hátra mint beállítani a hangszinteket a "fülünkre hallgatva". Néhány VSTi plugint ilyenkor segítségre lehet hívni , mint például a Wawes sorozat CLA -76-os kompresszorát vagy az API-560 Eq modellét. De számtalan plugint alkalmazhatunk még ezen felül ,( a zeneszám szerkezetére is kihathat).
Ezután a sávokat különféle Maximizáló és limitáló effektekkel látjuk el. Ez nagyban meghatározza a dinamikát egy zeneszámban. Ezek után pedig felkerülnek a különféle Eq-k amik szintbe hozzák a projektet. Vannak "pótló" megoldások is melyek igen hasznosak manapság. A népszerű Addactive drums sorozat dobmodelljei közül választhatjuk ki, a nekünk éppen megfelelő hangzást bármely dobtestre. Így lehetőségünk van kicserélni a nem éppen jól "szóló" audio sávot MIDI sávra melyet tranziensekkel határolhatunk be. Ezek után következik a master amivel felerősödik a projekt mindaddig míg gerlyedésponthoz nem ér. Itt lehet beállítani a hangkép szerkezetét is (T-RackS CS sorozat).

ikm-tr400dlgin_1_1.jpgKét platformra bontjuk a szekvenszereket (OSX,Windows) , mindemellet kiemelkedő napjainkban kedvelt szoftwer a ProTools ami mindent tartalmaz ami egy modern stúdióba kellhet. Ez a program mindkét platformon elérhető (csak a 10-es verzióig fut Windows rendszereken!).
Népszerűségnek örvendenek még a Sonar , Cubase , Ableton ,Reason, SampliTude sorozat is. Ezek a szekvenszerek a legmodernebb stúdiókban szintúgy megtalálhatóak mint a kimagasló ProTools sorozat.
Vannak különféle programok melyek az Apple termékek elterjedésével népszerűséget örvendenek. Ezek nagyrésze komplett vezérlésre is alkalmas. Sok producer továbbá hangmérnök esküszik ezekre a multimédiás eszközökre.

signature-sound-studio-a3.jpgViszont a többség analóg eszközökkel dolgozik , mint például a híres Amerikai SignatureSound , Abbey Road stúdió. (Őket gondolom nem kell bemutatni). Viszont szintúgy ProTools szoftwerrel dolgoznak. Érdemes ellátogatni a YouTube csatornájukra hiszen számtalan videó található fent róluk.

A következő részben a csoportkábelekről lesz szó köszönöm, hogy velem tartottatok! Találkozunk a következő részben. Addig is nyugodtan írjátok, meg miről szeretnétek pontos leírást kapni.

Számítógépet otthoni zeneszerkesztéshez? Mégis milyet?

mac_mini_tb_display-500x459.jpgNéhány évvel ezelőtt még jobban bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe, ha megfelelő teljesítményű PC-t szerettünk volna összerakni. Szerencsére mára a megfizethető áru erős hardverek utolérték a zenei szoftverek igényeit. Ráadásul már szinte mindenki rendelkezik annyi affinitással, hogy különösebb erőfeszítés nélkül saját maga tudja gépét összeépíteni a céljainak megfelelő, válogatott alkatrészekből.


Nézzük végig, mit is vegyünk figyelembe az alkotóelemek kiválasztásánál:


1. Processzor:
Ennek kiválasztása predesztinálja alaplapunk fajtáját is, ezért érdemes ezzel kezdeni. A két nagy gyártó közül régebben sokan az Intel-t tartották alkalmasabbnak zenei munkaállomások építéséhez és előszeretettel hivatkoztak megbízhatóságára és nagyobb terhelhetőségére az AMD-vel szemben. Jómagam régóta áttértem az utóbbi gyártó termékeire, ennek oka pusztán az, hogy az azonos névleges teljesítményű processzorokat összemérve az AMD jóval kedvezőbb áron kínálja azokat.
Lehetőleg a legújabb foglalattal rendelkező családból válasszunk, így ha a későbbiekben mégis szükségesnek érezzük, nagyobb eséllyel tudunk erősebb processzorra váltani. Nem kell a csúcskategóriában keresgélni, viszont az irodai használatra szánt olcsó processzorok nem elegendőek. Ezért jelenleg egy középkategóriás 4 fizikai magos, 3 GHz körül ketyegő modell ajánlott. Az összehasonlítást és választást segíthetik benchmark eredmények is. Hasznos lehet például a következő linken elérhető táblázatnak a megvizsgálása, amiből kiderül, jelenleg mit tudnak az éllovasok és ezekhez képest hol helyezkedik el az a processzor, ami a mi költségvetésünkbe belefér. Minél magasabb pontszámot látunk egy típus mellett, elviekben annál nagyobb teljesítményre lehet képes.


2. Alaplap:
Ha dűlőre jutottunk a processzort illetően, válasszunk annak foglalatához illő, megfelelő chipset- tel szerelt lapot. Mostanság eléggé elszaporodtak a kisebb méretű microATX lapok. Ne ilyet vegyünk, maradjunk a régi ATX méretnél! Egyszerűen azért, mert nem fog minden szükséges elem beleférni, és szerelni is őrület a hatalmas, mindenhová türemkedő kábelkötegek között, amivel a szellőzés lehetőségét is erősen korlátozzuk.
Nézzük meg, mi az utóbbi időben legelterjedtebb memóriatípus, ahhoz illő lapot válasszunk, ellenőrizzük, hány GB RAM-ot tud kezelni. Előre gondolva ne vegyünk olyat, ami nem bővíthető legalább 16 GB-ig!


Foglalatok:
PCIe
- ez kelleni fog a videó kártyához, illetve az is előfordulhat, hogy a hangkártyánkhoz, amennyiben belső hangkártyát választunk, ekkor 2 db-ra lesz szükségünk.
Csatlakozók:
SATA II/III
- ezekből összesen 2-3 db elég.
Portok:
Firewire
- ma már elvétve találunk olyan lapot, amire illesztettek ilyet, az pedig általában magasabb árfekvésű. Erre akkor lehet szükség, ha ilyen csatolóval rendelkező hangkártyához jutunk. Erre elég nagy esély van, ugyanis a használtpiacon, jó áron lehet beszerezni nagyon jó minőségű régebbi gyártmány Firewire kártyákat. Ezt általában helyettesíthetjük az egyik PCIe foglalatba illeszthető átalakítóval is.
USB 2.0/3.0
- ebből legyen minél több, hogy ne kelljen HUB-ot csatolni. A legtöbb külső hangkártya 2.0 illesztésű, de ki tudja, egyszer talán neves gyártók is áttérnek 3.0-ra. Mindenesetre, ha valamikor szeretnénk használni külső adattárolót, az USB 3.0 erre az ideális.


3. Memória:
Indulásnak 8GB-ot javaslok. Ez lehet 1x8GB, vagy párba válogatott 2x4GB. Ennél több azoknak kellhet, akik hatalmas méretű hangminta könyvtárakat használnak megannyi sávon, illetve akik nem kizárólag zenélésre használják gépüket. Ha valaki úgy érzi, nagy ívű filmzenekészítésben éli ki magát és tovább bővít, azt lehetőleg ugyanolyan típussal tegye. Érdekes egyébként, hogy ha megjelenik egy újféle memóriatípus, a régi, már nem gyártott modelleknek nagyon felmegy az ára. Ezért érdemes már először bespájzolni. Hosszútávra 1600 MHz-től felfelé gondolkodjunk.


4. Háttértárolók:
Gondolkodjunk el a mostanában elterjedt SSD (Solid State Drive) meghajtó használatán! Ez a szokásos mechanikus HDD-kel ellentétben teljesen hangtalan és nem hevíti fel gépünket. Erre érdemes telepíteni operációs rendszerünket, DAW programunkat és pluginjeinket. Elképesztő olvasási sebességének köszönhetően rendszerünk és projektjeink villámgyorsan betöltődnek majd. Ha elég nagy tárolókapacitásút választunk, ide pakolhatjuk hangmintáinkat is, így azok betöltődésére sem kell majd perceket várnunk. Viszont tartsuk szem előtt, hogy teljes tárolókapacitásának csak 70-80%-át használjuk! SSD-vel sokkal jobban kihasználhatjuk processzorunk és memóriánk teljesítő képességét.
Írásra (a felvett illetve lekevert WAV fájljaink tárolására) viszont használjuk a megszokott HDD-t. Általánosságban elmondható, minél nagyobb a forgási sebessége és gyorsító tára (cache), annál jobb.


5. Videokártya:
Az alaplapokra vagy a processzorokba általában integrálnak videó vezérlőt, ennek használatával viszont értékes erőforrásokat rabolunk. Ezért célszerű külön processzorral, hűtéssel és memóriával rendelkező videokártyát használni. Nincs szükségünk a játékokra specializált legbrutálisabb kártyára, jelenleg a legolcsóbbak is számunkra elegendő erőforrással rendelkeznek. Érdemes megfontolni, hogy passzív hűtésest vegyünk, így egy zajforrással (hűtőventillátor) kevesebb.


6. Táp:
Ha valamennyi alkatrészt kiválasztottuk, azok szükségleteit összeadva ki kell számolnunk, milyen teljesítményű tápra lesz szükségünk a megfelelő energiaellátáshoz. A kapott értékhez adjunk hozzá még 10-20%-ot a biztonság kedvéért. A jó minőségű, túl áram védett, túlfeszültség védett táp nagyon fontos, hiszen ez lesz gépünk szíve.


7. Ház:
Olyan kialakítású házat válasszunk, amiben kényelmesen és praktikusan elférnek az alkatrészek, rendelkezik előlapra kivezethető portokkal, könnyű, jól szigetelt, nem rezonál.


8. Hűtés:
Próbáljunk minél halkabban dolgozni képes hűtőrendszert beépíteni. A legolcsóbb továbbra is a szokásos aktív hűtőventillátoros kialakítás, szerencsére ezekből is kapható nagyon alacsony zajszinten működni képes változat. Válasszuk ezeket!


Ha összeépítettük PC-nket, optimalizáljuk az alábbiakat figyelembe véve:


A BIOS-ban tiltsuk le az integrált alaplapi hangkártyát, és lehetőleg csak a csatlakoztatott stúdió hangkártyánkat használjuk.
Ugyanígy járjunk el az integrált videó vezérlővel is.
Ha lehetőségünk van videokártyánkhoz 2 db monitort csatlakoztatni, használjuk ki! 2 monitor használata rendkívül meg fogja könnyíteni a dolgunkat, ugyanis rá fogunk jönni, bármekkora képátlójú kijelzőnk is van, 1 db sokszor kevés felületet nyújt a hatékony munkához.
A hűtő ventillátorokat állítsuk csendes módra, csak akkor kapcsoljanak magasabb fordulatszámra, ha tényleg szükség van rá. Elképzelhető, hogy processzorunk gyári hűtője nem elég hatékony és nagyon hangos, ilyenkor érdemes ezt jobb minőségűre cserélni.
Az ma már nem kérdés, hogy operációs rendszernek 64 bites architektúrával rendelkezőt válasszunk. Ha nem ruházunk be SSD meghajtóra, akkor is érdemes a rendszert és a tárat 2 külön HDD-n elhelyezni. A zenei projektekhez használt operációs rendszerünkbe lehetőleg ne telepítsünk egyéb programokat, csak amire munkánkhoz feltétlenül szükség van. Sokan tanácsolják, hogy internetezésre is másik partícióra telepített oprendszert használjunk, ezt személy szerint nem tartom kivitelezhetőnek. Így aztán továbbra is szükségünk lesz tűzfalra és/vagy vírusirtóra.
Operációs rendszerünk beállítási lehetőségeit használva kapcsoljuk ki valamennyi rendszerüzenethezhez kapcsolódó hangot. Ezek általában nagyon kis bitrátájúak és mintavételezési frekvenciájúak, amik a legváratlanabb pillanatban szólalhatnak meg és összezavarhatják hangkártyánkat.
A háttérben lehetőleg ne fussanak szükségtelen programok, amik lassíthatják a rendszert. Tiltsunk le mindenféle automatikus frissítést, lehetőleg soha ne találkozzunk felugró ablakokkal. Általában a legrosszabbkor, felvétel közben jelennek meg és vonják magukra a rendszer figyelmét.
Ha USB-s hangkártyát használunk, soha ne illesszünk egyik porthoz sem USB hub-ot. Ez általában nagyon instabillá teszi az USB vezérlőt.
USB 2.0-ás hangkártyánkat ne illesszük 3.0-ás portba!
DAW szoftverek közül feltelepíthetünk több félét, 32 és 64 bitest is. Kísérletezzünk bátran, figyeljük meg, mi mennyire stabilan működik együtt rendszerünkkel, hogyan teljesítenek benne kedvenc pluginjeink, majd válasszuk a nekünk leginkább tetszőt! Ha 64 biten nem működik minden megfelelően, de 32 biten stabil, maradjunk ennél! Bizonyos DAW szoftverekben beállíthatjuk, hogy a nagy memóriaigényű VSTi-k dedikált módban, a programon kívül fussanak, így 32 biten is kihasználhatjuk RAM-unkat.
A megfelelően összeállított és optimalizált számítógép sokáig lesz majd társunk a zenekészítésben. Nagyon fontos, hogy mindig nyugodtan, bizalommal tudjunk leülni mellé és ne a hajunkat tépjük a megannyi hibaüzenettől és rendszer összeomlástól feldühödötten. Nem megfelelően felkészített gépet használva sok értékes időnk veszhet el, nem is beszélve zenei projektjeinkről, ezért gondoljuk végig, pontosan mik is az igényeink és mindig válasszuk a lehetőségeinkhez képest legjobb, legmegbízhatóbb termékeket!

Keverőpultok

john_cooper.jpgDejó dejó mostmár professzionális keverősemberek lettünk, minden gombot ismerünk a pulton!!! Hát nem nagyszerű dolog a koncerteken szigorú tekintettel figyelni a hangtechnikust, és kiröhögni, amikor valami gerjed, mondván "milyen béna, biztos nem olvassa az emilrulez.hu-n a nagyszerű hangtechnikai rovatot" Bizony nem! És mi még tovább megyünk; megismerkedünk a keverőpulton található lyukakkal és egyéb aljas aljzatokkal.

Impedancia
Modellünk továbbra is a Mackie nagyszerű 1604VLZ-je, azaz Very Low Z azaz Very Low Impedance azaz nagyon alacsony impedancia.   No tessék; térjük rá rögtön az impedanciára: Mivel célunk továbbra sem a kedves olvasó elrettentése, azt hiszem elegendő, ha a következő néhány sorban leírtakat bevéssük kobakunkba: bizonyára mindenkinek feltűnt már, hogy a hangtechnikai eszközökön (legyen az effekt, mikrofon, keverőpult) található ki- és bemenetek rendelkeznek impedanciával. Nagyon leegyszerűsítve az impedancia egy olyan ellenállás, mely a frekvencia függvényében változik. Egy komolyabb pult árát igazából a benne található trafók határozzák meg, melyek az impedancia-adaptációt hivatottak elvégezni.

A legfontosabb: ahhoz, hogy megfelelő legyen az impedancia-adaptáció, az eszköz (pld keverő, effekt, stb) bemenetének impedanciája tízszer nagyobb (néhányan ötre vagy hétre esküsznek, de a tíz az nagyon korrekt!) legyen, mint a bemenetre kötött eszköz (effekt, mikrofon, bármimás) kimenetének impedanciája! Van egy nagyszerű egyenlet, melynek segítségével dB-ben kifejezhetjük az esetleges rossz adaptációból származó veszteségeket. Ez így hangzik:

veszteség = 20*log (Zbe/(Zki+Zbe))

Ha a veszteség nagyobb, mint -1 dB (pld. -2, -3…stb) az adaptáció szükséges lehet, bizony!

Egy egyszerű példával szemléltetném e bonyolult mondatot:

Tételezzük fel, hogy van egy szuper cdjátszónk, melynek kimenete 1 kOhmos impedanciával rendelkezik. Rá szeretnénk kötni keverőnkre, melynek bemenete 2kOhmos. Ajj jajj! Ránézésre megállapítjuk, hogy ez bizony rettenetes! Mit tegyünk? Adaptálnunk kell az impedanciát transzformátor segítségével. Csak hogy matektudásunkat fitogtassuk, gyorsan számoljuk ki a veszteséget:

20*log (2000/(1000+2000)) = 20*log (2/3) = -3,5dB.

Ez bizony nagyobb, mint -1 dB, tehát adaptálnunk kell azon nyomban. Milyen trafóra van szükségünk? Vessünk egy pillantást az ábrára!

Láthatjuk, hogy az X:1-es (esetünkben 2:1-es) trafó a bemeneti impedanciát megszorozza X2-el, míg a kimeneti impedanciát osztja X2-el. Náccerű! Próbáljuk megoldani a fenti problémát egy 2:1-es transzformátorral.

Ha ilyenekkel találkozunk, fogjunk papírt, ceruzát, számológépet, és nem utolsó sorban pénztárcát, nézzük meg, mit tehetünk. Az audio-célokra használatos transzformátorok nem olcsó dolgok, de még mindig jobban járunk, ha magunk adaptáljuk az impedanciát, mintha új keverőt vennénk. (a Mackie 1604 (nem a 1604VLZ!) olyan konstrukció volt, melynek 600 ohmos input impedanciái miatt egy - szintén Mackiék által gyártott - átalakítot kellett venni.) Már megint tanultunk valamit!

Itt az ideje, hogy megismerkedjünk a split monitor és az in-line fogalmakkal.

Réges-régen a hangstúdiók két keverőt használtak a muzsikusok remekműveinek felvételekor. Az egyik keverő feladata a jelek MTK-ba küldése volt, míg a másikon kevertek, és a zenészek fejhallgatóiba továbbították a jelet (az aux buszokon keresztül, ugyebár).. Az ábrára pillantva mindez világosabbnak tűnhet. Az in-line nagy áttörés; a koncepció (leegyszerűsítve) az, hogy egy csatornát használunk mind keveréskor, mind felvételkor. Ennek köszönhetően megspóroljuk a második keverőpult árát.

Az inline konzolok túlnyomó többségére rá lehet ismerni egy szempillantás alatt: ha egy csatornán két fadert (egy kicsit és egy nagyot) látunk egymás felett, szinte biztosra vehetjük, hogy inline pulthoz van szerencsénk! Mondjuk túl szép is lenne, ha ilyen egyszerű volna az inline. Ha a kedves olvasók igénylik (tessék e-mailt írni!) akkor csinálhatunk egy Inline fejezetet is, de most azt hiszem ennyivel letudjuk ezt az amúgy nagyszerű dolgot.

És most visszakanyarodunk a Mackiere. A kavarópultos írás első fejezetében már találkozhattunk egy furcsasággal; a 13. csatorna legalján láthattunk egy TRACK 5 feliratot. Nos kérem alássan, ez nem más mint egy modern split-monitor konfiguráció. Hogy is van ez? Felvételkor az 1-8 csatornákra kötjük a hangszereket, mikrofonokat, majd ugyanezeknek a csatornáknak a direct out kimeneteit a multitrack (8 sávos magnó, hard disc recorder, ADAT, stb.) bemeneteivel kötjük össze. (A direct out - néhány kivételtől eltekintve - mindig post fader, tehát a faderrel befolyásolhatjuk a kimenetek hangerejét!) Amikor lejátszunk a felvevővel, a felvevő sávjait a keverőpult 9-16-os csatornáira kötjük. Így kerülhetett a 13-as csatorna aljára a TRACK 5 felirat! (Hiszen 13-8=5)

És megtanultuk most azt is, hogyan lehet egy 16 sávos pulttal 8 sávos split monitor configot használni. Célszerű lehet a MTK-be a sub (group) out-okat eljuttatni, így hangszercsoportokat hozhatunk létre, íly módon egy sávra több jelet is küldhetünk. [Most akkor gyorsan ismételjünk: Csatorna = channel = keverőpultunk 16 csatornájának egyike. Sáv = track = amire a felveszünk (pld a sztereó audió kazetta 4 sávos: A. oldal Left/Right + B oldal Left/Right = 4 sáv!)]

Persze homestúdiónk összeállítására még számos lehetőség kínálkozik; ha például nem használjuk felvételre a pultot, a nem-dinamikus effektjeink kimeneteit ráköthetjük az 1-8 csatornára, s így az effektből érkező jelet EQ-zhatjuk. Mivel ez egy 16 csatornás keverő, logikusan csak nyolc (16/2=8) sávos split monitort csinálhatunk vele. Ha 16 sávos split monitorra vágyunk, vegyünk mégegy Mackie 1604-et, vagy vásároljunk 32+ csatornás pultot.

Ábránkon láthatjuk, hogy mind a 16 csatorna rendelkezik Insert aljzattal. Ha az Insert send-nek és return-nek nincsen külön aljzatja, biztosra vehetjük, hogy pultunkon sztereó jack az insert ki/bemenete (jobb pultokon az insert send és az insert return asszimmetrikus XLR). Szteró jack aljzat esetén olyan kábelt kell használni, melynek egyik végén 6,3-as sztereó jack, másik végén két 6,3-as monó jack dugó leledzik. Egyik monó jack az insert send, a másik az insert return. Létezik a pulton main insert aljzat, ide lehet nyomni például a sztereó kompresszort, mivel ez a Main Left/Right csatornákat fogja kezelésbe venni. Ilyen aljzatot egyébként jobb hifi erősítőkön is találhatunk. Azt már láttuk a kavarópultos írásunk első fejezetében, hogy ha az insert aljzatba benyomunk egy (6,3 sztereó jack)dugót, akkor a jel útja megszakad. Ezért kell a half-normalized patchbay ugyebár. Azonban elképzelhető, hogy nem rendelkezünk patchbayel, de csak az insert send jelet szeretnénk leágaztatni, anélkül, hogy a csatornában megszakadna jelünk útja. Bizony ez is megoldható; nincs más tennivaló, mint jack dugónkat félig bedugni az insert aljzatba. Insert aljzatot nem minden keverőn találunk az összes csatornán.

A C/R out a control room out rövidítése. A control roomra kötjük (egy erősítő mögé természetesen) a hangfalainkat (nem kell erősítő, ha aktív a hangfal, de feltételezem, hogy ezt sejtette a kedves olvasó). Azért nem a main left/right-ra kötjük a hangfalpárt, mivel a SOLO funkció a control room kimeneten keresztül hallható. A main left/right tehát a 2 sávos felvevő helye, legyen az DAT, kazettás magnetofon, minidisc recorder, vagy CD-író. Sőt! Az imént felsorolt berendezéseket köthetjük akár a tape in és tape out RCA aljzatokra is! Ilyenkor megvan az a lehetőségünk, hogy 2 sávos berendezésünkről visszahallgathassuk remekművünket a C/R out kimeneten keresztül. Az assign to mix gombocska (lsd: kavarópult 2.) benyomásával ezt a 2 sávosról játszott remekművet a Main Mix kimenetre is átküldhetjük. (Hiszen a Tape out kimenet nem más, mint a Main L/R kimenettel párhuzamosan bekötött RCA aljzat).

Ha valami ezek után sem lenne világos a felhasználónak, akkor megtekintheti a keverőpultjához adott blokksémát. Mivel ez pultonként más, így ennek tanulmányozásába most nem megyünk bele. Annyit azért elmondanánk, hogy egy ilyen blokksémáról ránézésre meg lehet mondani például, hogy a Direct out kimenet vajon pre-, vagy post-fader. Az ilyen rajzok bal oldalán láthatjuk a bemeneteket, jobb oldalon pedig a kimeneteket.

Lám; megtanultuk mit hova kötögessünk a pulton. Következő fejezetünkben a NEVE VR konzolt fogjuk tanulmányozni (100% analóg (kiv. automatizálás), 96 csatorna, 5000 dolláros faderek, többmillió gombocska, több tonna alkatrész; többmillió dolláros konzol). Csak vicceltem! Legközelebb az effektek csodálatos világába kalauzolom el kedves olvasóimat. Az bizony már izgalmasabb lesz; megtanulunk például két szalagos magnó segítségével delayt gyártani! Amennyiben valóban lenne igény a NEVE VR ismertetésére, természetesen szentelhetünk neki néhány(száz) fejezetet, de szerintem akinek ilyen pultja van, az nem az emilrulez.hu hangtechnikai rovatát olvasgatja… Bármilyen kérdés, netán kritika esetén tessék csak emailt írni!

Emil Rulez nyomán

süti beállítások módosítása